Akkor, mindig

Akkor, mindig.
Kezed a kezemen, fény, csönd.
Elrepülő pillanatok, levelek fordulnak a Nap felé, nézlek, te nézel, bőr a bőrön, forró.
Akkor, mindig.
Aranyszínű boldogságot sírok belül, ügyetlen félmondatok buknak ki belőlem, sóhajod a hajamban, kezed az arcomon. Árnyék. Vihar-utáni-kék, ezer-tavasz-illattal összegabalyodva átfut rajtam, villámlás, szívdobogás. 
Kezed a kezemen, lépteid dobbanása, szíved lüktetése. 
Hinném, ha tudnám, te vagy. Hiba, amit elkövetek, újra és újra és egyszer sem bánom meg. 
Csönd, fény. Lassú remegések az ujjaink végén, lusta mosoly az arcodon, reszkető öröm-félelem az enyémen. 
Ott, akkor, mindig.
Köszönöm neked.

Az a fergeteges nap...

Zakatol a vonat, koszlott házak és szürke Budapest vágtat hátrafelé, odabent nevetünk könnykicsordulásig.  
Már érzem a szagot.
A metróalagút szele szétszedi a gondosan összetekert frizurámat, elszabadult szalagvégek repkednek a cúgban, ablak-fények láncfüzére mögött kósza Akatsuki-köpenyek ötlenek szemünkbe, meg cicafülek, fűzők, vérfoltok, láncok, kaszák és hasonló cukiságok. Hét bolond integet vissza fülig érő szájjal, bocsánat, nyolc, mert közben Lil is bepasizott. Színes üvegek csörögnek az övén.
Sétálunk. Édes a szmog szaga, nyers halillat keveredik bele, vagy csak hallucinálok, esetleg az előttem haladó Medúza rejtett zsebében rohadó uszonyosból jön... "Kövesd a rózsaszín hajúakat!" - kiadjuk a vezényszót, lepacsizunk a Rendőr Bácsikkal és hiába próbáljuk elmagyarázni nekik, mi is ez az egész.
Bejutunk. Festett seggű elefántok labirintusa, conszűz barátaink csuklanak, a kockaköveken random figurák csámborognak, visítoznak, ölelkeznek, amott egy lila szemű lolita a szafari-elefánt hátán lovagol és sikítva kacag.
Véreresbe fordult szemekkel vágtatunk le az úton, az AMV-vetítés mellett füstölgő sarkakkal vesszük be a kanyart, aztán rávetjük magunkat A Pultokra (!!!)... Fanni történetét kiadták, hárman olvassuk egyszerre, mohón, virtuális nyálat csorgatva az arra galoppozó meglepően élethű hollowfikálódott félmeztelen Ichigo után. A kitűzős pult sem marad szárazon, röpke húsz darabbal távozom, másik zsebemben tenyérnyi Ulquiorra figyel, álmaim szadista Espadája, életem értelme. Vörös forgószélként söprök végig a tömegen, magam után rántva a többieket, szám egyik sarkából epres, a másikból csokis pawky lóg ki, örömkönnyek csordogálnak az arcomon, zacskómban manga- és fancucc özön csörömpöl. Arrébb lökök két Guiltys Yukit, Zerojuk feszt nem kapja el őket, c'est la vie. Amott egy padon L és Light békés egyetértésben lapozgatnak egy vonalas spirálfüzetet, röhögnek, arrébb hozzávetőleg öt Stein professzor veszekszik egy fél szalámis szendvicsen. Egy fa alatt kék indiánok esőtáncot járnak, Kyoraku kardjai egymás haját tépik, mesterük amott egy fiúnak (!!!!!) teszi a szépet.
Térdre rogyok, rózsaszín könnyeket ontok a Hungexpo zöld gyepére, ingyenölelek egy tucat embert, és boldog vagyok, boldog, boldog!!!!!!!

Kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés a bentlakásos iskolákról szóló kismillió darab sztorik ügyében!!

Örömmel jelenthetem be ama nagy hírt, mely szerint 2011. február 2-án közzétették első nyilvános írásművemet a MF néven méltán elhíresült fanfiksönoldalon. Akit érdekel, küldök linket.

A FRANCBA is, kit izgat a hivatalos szöveg????? *félredobja a komolyság álarcát*
JUHÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ!!!!!!

Ez volt a második meris próbálkozásom. És - jelentem - kb. 1800 szó árán FELKERÜLT!!

Csak nekem ekkora sikerélmény?

Új szerelmem, Soul

Hajnali fél három, Üröm, Rákóczi utca.
Szilveszter éj.
A nappaliban négy élemedett nőszemély bambul a monitorra.
Valami elmebeteg illető (nevezetesen egy kockás szoknyás, fiatalkorú leánygyermek) egy életveszélyesnek látszó kaszát lengetve próbál maradandó károsodást okozni egy forgószéken ülő, varrott fejű férfinak, aki... most látom... egy XXXL-es méretű csavart hord a fejében...
Kell ennél több??
I love KID!!!


Másrészről.
Köszönöm, élek. Kaptam egy doboz pasztellkrétát és most azzal dolgozom bolondulásig, rendelésre... Jóatyámék feltett szándéka, hogy a rajzaimmal tapétázzák ki a hálószobájukat, hehe.
SOULT AKAROK NÉZNIII!!
Bocsánat, eltértem a tárgytól.
Az utóbbi időben kicsit hisztériás lettem, ez valószínűleg az akut suliundor és az elvonási tünetek együttes hatása. Mióta Anya Jóban Rosszbanját áttették fél kilencre, azóta nem tudok animét nézni (pláne hogy újabban YuYu Hakusho megy, PANASZT FOGOK TENNI!!!!!!). Viszont, á la kárpótlás: fél éves mondóelőfizetés by névnap! (Ez a legjobb ajándékom, a Képregény művészetét leszámítva)
Van új sztorim. Naaaaaaagyon cuki szerelmi szál van benne! ^.^ *.*
SOULTAKAROKSOULTAKAROKSOULTAKAROKNÉÉÉZNIII!!!!!
Ehhem, khrmm, AUAÚ, NE ÜSS!!
Bocs.
Kóros személyiségzavar.
Bleachhiányom van. A legutóbbi manga szar volt.
Akarok indulni rajzversenyen.
Más újság nincs.
MIKOR LESZ MÁR CON????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

Rose-san és a "Voldemort"-Problemkreis

Nem, nem, nem, nem és nem, ez járt a fejemben végig, míg az unalomig ismert szántóföldek elsuhantak mellettünk.
Velem szemben ült és hallgatott.
Neki is fáj talán.
A rám törő elviselhetetlen síráskényszer miatt megszólalni sem tudtam, ezerrel koncentráltam az ablakon visszatükröződő napkeltére és próbáltam nem gondolkodni.
Nem ment.
Sokáig próbáltam elhitetni magammal és sok mással is, hogy nem érdekel ez az egész "kerüljük-Fruzsinát-nem-tom-mért" problémakör, de minél inkább igyekeztem tudomást se venni róla, annál jobban rám telepedett az egész. A habot a tortára pedig - bármily hihetetlenül hangzik is - Rose fújta rá.
Biztos, hogy nem jössz, ha Dani is jön? - arcon vág a kérdés, ledermedek.
Biztos - mondom, bólogatok, babrálok valamit a fülhallgatóm zsinórján. Először fel sem tűnik, csak később veszem észre a Rose arcán megjelenő feszültséget. 
De hát azt mondta, hogy "kibír veled" egy napot!
Itt. Most. Kész. Vége.
Az agyamat elborító haraggal vegyített bőgéskényszer elhomályosítja előttem a külvilágot.
Ezt. Nem. Hiszem.El.
Talán mondtam, valamit Danival kapcsolatban, amit nem kellett volna előtte. De kérdem én, MIÉRT mindig én legyek tekintettel mások érzéseire, MIÉRT kéne nekem leviselnem az ő társaságát, mikor pontosan tudom, mit gondol és ez az őrületbe kerget! Lehet, hogy ő kibír velem egy napot (szemét!! Hogy mondhat ilyet épeszű, néminemű érzékenységgel minimálisan is ellátott ember??) de mi van, ha azt mondom, ÉN nem akarom, ÉN nem bírom, végre ÉN magamra leszek tekintettel és senki kedvéért nem fogok eltölteni egy napot (!!!) olyan emberrel, akiről tudom, hogy utál és szúrjam el azt az időt, amit veletek tölthetek!! NE M!!! Nemnemnemnemnemnemnemnemnem!!!! És, Rose, akármennyire is fájt, AZT A DOLGOT nem érdemeltem meg, mert NINCS igazad! Igazságtalan voltál és ezt remélem te is tudod! 

És Kürtösi megint magyaráz...