Akkor, mindig.
Kezed a kezemen, fény, csönd.
Elrepülő pillanatok, levelek fordulnak a Nap felé, nézlek, te nézel, bőr a bőrön, forró.
Akkor, mindig.
Aranyszínű boldogságot sírok belül, ügyetlen félmondatok buknak ki belőlem, sóhajod a hajamban, kezed az arcomon. Árnyék. Vihar-utáni-kék, ezer-tavasz-illattal összegabalyodva átfut rajtam, villámlás, szívdobogás.
Kezed a kezemen, lépteid dobbanása, szíved lüktetése.
Hinném, ha tudnám, te vagy. Hiba, amit elkövetek, újra és újra és egyszer sem bánom meg.
Csönd, fény. Lassú remegések az ujjaink végén, lusta mosoly az arcodon, reszkető öröm-félelem az enyémen.
Ott, akkor, mindig.
Köszönöm neked.
2011. május 29., vasárnap
2011. május 18., szerda
Az a fergeteges nap...
Zakatol a vonat, koszlott házak és szürke Budapest vágtat hátrafelé, odabent nevetünk könnykicsordulásig.
Már érzem a szagot.
A metróalagút szele szétszedi a gondosan összetekert frizurámat, elszabadult szalagvégek repkednek a cúgban, ablak-fények láncfüzére mögött kósza Akatsuki-köpenyek ötlenek szemünkbe, meg cicafülek, fűzők, vérfoltok, láncok, kaszák és hasonló cukiságok. Hét bolond integet vissza fülig érő szájjal, bocsánat, nyolc, mert közben Lil is bepasizott. Színes üvegek csörögnek az övén.
Sétálunk. Édes a szmog szaga, nyers halillat keveredik bele, vagy csak hallucinálok, esetleg az előttem haladó Medúza rejtett zsebében rohadó uszonyosból jön... "Kövesd a rózsaszín hajúakat!" - kiadjuk a vezényszót, lepacsizunk a Rendőr Bácsikkal és hiába próbáljuk elmagyarázni nekik, mi is ez az egész.
Bejutunk. Festett seggű elefántok labirintusa, conszűz barátaink csuklanak, a kockaköveken random figurák csámborognak, visítoznak, ölelkeznek, amott egy lila szemű lolita a szafari-elefánt hátán lovagol és sikítva kacag.
Véreresbe fordult szemekkel vágtatunk le az úton, az AMV-vetítés mellett füstölgő sarkakkal vesszük be a kanyart, aztán rávetjük magunkat A Pultokra (!!!)... Fanni történetét kiadták, hárman olvassuk egyszerre, mohón, virtuális nyálat csorgatva az arra galoppozó meglepően élethű hollowfikálódott félmeztelen Ichigo után. A kitűzős pult sem marad szárazon, röpke húsz darabbal távozom, másik zsebemben tenyérnyi Ulquiorra figyel, álmaim szadista Espadája, életem értelme. Vörös forgószélként söprök végig a tömegen, magam után rántva a többieket, szám egyik sarkából epres, a másikból csokis pawky lóg ki, örömkönnyek csordogálnak az arcomon, zacskómban manga- és fancucc özön csörömpöl. Arrébb lökök két Guiltys Yukit, Zerojuk feszt nem kapja el őket, c'est la vie. Amott egy padon L és Light békés egyetértésben lapozgatnak egy vonalas spirálfüzetet, röhögnek, arrébb hozzávetőleg öt Stein professzor veszekszik egy fél szalámis szendvicsen. Egy fa alatt kék indiánok esőtáncot járnak, Kyoraku kardjai egymás haját tépik, mesterük amott egy fiúnak (!!!!!) teszi a szépet.
Térdre rogyok, rózsaszín könnyeket ontok a Hungexpo zöld gyepére, ingyenölelek egy tucat embert, és boldog vagyok, boldog, boldog!!!!!!!
Már érzem a szagot.
A metróalagút szele szétszedi a gondosan összetekert frizurámat, elszabadult szalagvégek repkednek a cúgban, ablak-fények láncfüzére mögött kósza Akatsuki-köpenyek ötlenek szemünkbe, meg cicafülek, fűzők, vérfoltok, láncok, kaszák és hasonló cukiságok. Hét bolond integet vissza fülig érő szájjal, bocsánat, nyolc, mert közben Lil is bepasizott. Színes üvegek csörögnek az övén.
Sétálunk. Édes a szmog szaga, nyers halillat keveredik bele, vagy csak hallucinálok, esetleg az előttem haladó Medúza rejtett zsebében rohadó uszonyosból jön... "Kövesd a rózsaszín hajúakat!" - kiadjuk a vezényszót, lepacsizunk a Rendőr Bácsikkal és hiába próbáljuk elmagyarázni nekik, mi is ez az egész.
Bejutunk. Festett seggű elefántok labirintusa, conszűz barátaink csuklanak, a kockaköveken random figurák csámborognak, visítoznak, ölelkeznek, amott egy lila szemű lolita a szafari-elefánt hátán lovagol és sikítva kacag.
Véreresbe fordult szemekkel vágtatunk le az úton, az AMV-vetítés mellett füstölgő sarkakkal vesszük be a kanyart, aztán rávetjük magunkat A Pultokra (!!!)... Fanni történetét kiadták, hárman olvassuk egyszerre, mohón, virtuális nyálat csorgatva az arra galoppozó meglepően élethű hollowfikálódott félmeztelen Ichigo után. A kitűzős pult sem marad szárazon, röpke húsz darabbal távozom, másik zsebemben tenyérnyi Ulquiorra figyel, álmaim szadista Espadája, életem értelme. Vörös forgószélként söprök végig a tömegen, magam után rántva a többieket, szám egyik sarkából epres, a másikból csokis pawky lóg ki, örömkönnyek csordogálnak az arcomon, zacskómban manga- és fancucc özön csörömpöl. Arrébb lökök két Guiltys Yukit, Zerojuk feszt nem kapja el őket, c'est la vie. Amott egy padon L és Light békés egyetértésben lapozgatnak egy vonalas spirálfüzetet, röhögnek, arrébb hozzávetőleg öt Stein professzor veszekszik egy fél szalámis szendvicsen. Egy fa alatt kék indiánok esőtáncot járnak, Kyoraku kardjai egymás haját tépik, mesterük amott egy fiúnak (!!!!!) teszi a szépet.
Térdre rogyok, rózsaszín könnyeket ontok a Hungexpo zöld gyepére, ingyenölelek egy tucat embert, és boldog vagyok, boldog, boldog!!!!!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)