2010. február 3., szerda

Vers... az állomáson íródott...

Elmúlt.
Üresség.
Fájdalom.
Hiába a szándék...
Tehetségtelen balek vagyok.

Szakadék.
És csend.
És hó.
És halál.

Miért nem tudok...?
Alkotói válság...?

Erdő.
Végtelen.
Sötét.
Eltévedtem. Hallom a... a gondolataimat?
Ez már a delírium...?

Csak írom, amit hallok.
Ködbe zár.
Megkötöz.

Üvöltve sírok.
Csak bent.
Vagy hangosan?
Miért NÉZNEK ÍGY RÁM?

Nincs.
Egy.
Épeszű.
Gondolatom.

Szavak.
Egyre csak szavak.
Érzések.
Benyomások.

Megbolondultam volna?

Kék.
És zöld.
Sárga.
Kék-zöld-sárga illat.
Hát HÜLYE vagyok én?

Varjak.
És hideg.
Félelem.

Színes üvegcserepek...

Gyűlöllek, Nan!!! Tűnj el végre!!

De hová?
Merre?
Az az arra...
Itt ragadtam.

A lelkem...
A végtelenből és tovább...

2 megjegyzés: