Északi szél (megint dalszöveg)

Mézes vizek nyúltak lágy sétányokon,
Bájos utcákon s a városban,
Közönyös virágok unták magukat
A lányok alatt s a szájukban.
Nem várta senki, hogy eljön a hideg,
Tiszta északi szél

Pillangó-dallamot írtunk egymásnak,
Hajnal húsának, bálok után.
Éjjel a csónakban vérzett a szoknyád,
Koccintottunk rád, Mediterrán.
Szánalom nélkül jött végre a hideg
Tiszta északi szél

Újra és újra és újra nem hittük,
Újra nem hittük el a hibát.
Befagyott a szeme, aki sírni mert,
Aki bízni mert nyugodt halált.
Gyógyul az unalom, száguld a hideg
Tiszta északi szél

Szárnyaskezű szeretők

Elképzelt csók a hatalom
Ez a világ másolt papíron
Lázadtól hűt a nyugalom
S a vérem maga-magamon.

Húnyd le most lassan a szemed
Holnap történt meg, mi lepereg
Hozzád ért az órám, s leszakadt
Sírásod mega-megakadt.

Nincs álmunk könnyű idején
Nincs kastélyunk hűs kockakövén
Alszik most kényes bizalom,
Akarod s aka-akarom.

Engedjétek meg ha lehet,
Tárjunk szét szárnyas kezeket
Fentről lássuk meg a helyet, ahol
Robbantunk szeme-szemeket.

Szőlőből bor, ha született
A borból könny, ha született
Belőlünk mit tudsz, mi lehet?
Szorítsd a keze-kezemet.

Jobb lesz jövőre az a baj
Jobb lesz jövőre a tavaly
Rend élén trónol a zavar
Rend élén a za-a zavar...

Reggel óta kínszenvedés...

Amióta mondta...
Nem tudok másra gondolni.
Jön ő is.
Vasárnap.
De MINEK?????

Basszus. A papucsomat vágtam a falhoz- nem találtam jobbat- és most nem tudom levakarni róla a sáros lábnyomot, baszki, baszki, baszki!!!!!

Nem vagyok hisztis.

Michiyo már eleve úgy mondta: Fruzsina, ne borulj ki, de...

Kösz.
Nem borultam ki! De tényleg!!!!! KOMOLYAN!!!
Na jó.
Legalább magamhoz lehetnék őszinte, igaz hogy a fél világ olvassa a szavaimat - maybe... egoizmus?? - IGEN, KI VAGYOK AKADVA!!!!!!

Annyira, hogy ma mindenkivel rohadt egy bunkó voltam.
Noncsival is.
Meg... ővele. E. É.

MIÉRT TESZED EZT VELEM????????????????????????????????????????????????

Vers... az állomáson íródott...

Elmúlt.
Üresség.
Fájdalom.
Hiába a szándék...
Tehetségtelen balek vagyok.

Szakadék.
És csend.
És hó.
És halál.

Miért nem tudok...?
Alkotói válság...?

Erdő.
Végtelen.
Sötét.
Eltévedtem. Hallom a... a gondolataimat?
Ez már a delírium...?

Csak írom, amit hallok.
Ködbe zár.
Megkötöz.

Üvöltve sírok.
Csak bent.
Vagy hangosan?
Miért NÉZNEK ÍGY RÁM?

Nincs.
Egy.
Épeszű.
Gondolatom.

Szavak.
Egyre csak szavak.
Érzések.
Benyomások.

Megbolondultam volna?

Kék.
És zöld.
Sárga.
Kék-zöld-sárga illat.
Hát HÜLYE vagyok én?

Varjak.
És hideg.
Félelem.

Színes üvegcserepek...

Gyűlöllek, Nan!!! Tűnj el végre!!

De hová?
Merre?
Az az arra...
Itt ragadtam.

A lelkem...
A végtelenből és tovább...

Kezdődik újra?...

Az "Utáljuk És Hozzuk Kínos Helyzetbe Együtt Fruzsinát" - klub alakuló ülése zajlik a hátsó padban. Minden egyes szót tisztán hallok, nem is veszik a fáradtságot, hogy úgy beszéljenek, ne halljam. Vagy észre sem vesznek. Nem számít.
A gyomrom ismerős görcsbe rándul, a testem megmerevedik, miközben mazochista módon a saját jellemhibáimat hallgatom... görbe tükrön át.
Anett.
Vivi.
Betti.
Semmi elfogadható magyarázatot nem találok arra, miért kezdődik elölről az egész. De már érzem az oly ismerős félelmet a szívem mélyén, a reszketést, ami valószínűleg elkövetkező négy évem minden napját kísérni fogja.
Előre utálom.
Csak tudnám, miért kezdődik mindig, mindig elölről? Mit látnak bennem, ami annyira irritálja őket, hogy ezt feltétlenül a fél világ tudomására kell hozniuk? Mi a francért találnak meg mindig?! Miért????