2009. november 27., péntek

Hát, az úgy volt...

Naná. Kezdődik...
5:20 am. Az óra csörög.
Aouűűű... Eöaaaam... Nemááá...
Az óra kecses szaltót ír le a levegőben és a falnak csapódik. Öcsém felmordul a szomszéd ágyban.
Eauoooh... Naaa, haggyááá...
Kuss. Csak magamban mondom, reggel mindig morózus a kedvem. Szakmai ártalom, mondaná Noncsi, ha itt lenne. De nincs.
Furákat álmodom mostanában. Valahogy mindig sikerül összeházasodnom a Tamás- arcú Zsomborral. Ez vajh mit jelent???
Percek óta próbálok lábbal belebújni a pulóverembe, mikor rájövök, hogy valami nem kóser. Keresem a zoknimat - a lábamon lelek rá, micsoda csoda!- aztán megiszom a kakaómat és kimegyek az ajtón. A kulcsom bent maradt. Replay.

1 megjegyzés:

  1. egyszer az utca végéről kellett visszamennem a mobilomért... igen csak kellemetlen volt.

    VálaszTörlés