Alkonyat

Ülök a könyvespolc előtt kóválygó fejjel és próbálok dönteni. Ujjaim vakon zongoráznak a könyvek gerincén, a szemem csukva, majd megállok valahol...
Alkonyat. Höh. Nyelvet öltök magamra és leveszem a polcról. Lassan végigpörgetem a lapokat, aztán felcsapom valahol, mikor megüt az Illat...
Fűszeres, édes, émelyítő... nőszag. Reszket a kezem. Az agyam pörög, majd elvakulok, mikor rájövök, legutoljára apámnál volt...
Még gyanakodtam is, hogy megint elkérte, mikor egyszer már elolvasta.. egy hete? Kettő? De me sem mertem fogalmazni magamban, hogy talán nem magának... hanem...
HÁT MÉGIS MEGTETTE???
Hagyta, hogy az a ... az a... hozzáérjen a holmijaimhoz, végiglapozzon a könyvemen, rajtahagyja a... szagát!
Ezt nem hiszem el!!!

Íme kusza álmaim megfejtése. Szerinted?? - Átszerkesztve... neveket illetően

Ayde óvatosan megbök a könyökével, kihúzza a füzetemet a karom alól és körmölni kezd bele. A fejem majd széthasad, úgy fáj, koncentrálni sem tudok, csak meredek a táblára, mint egy hulla, és próbálom felfogni, mi a túró az a moláris tömeg... sikertelenül. Néha feltűnik a szemem sarkából, hogy Gil folyton hátraforog - megsértődtem, mert hülyeségeket mondott - de nem igazán izgat.
Ayde ceruzája halkan serceg a papíron. Kika a szokásos kenetteljes modorában magyaráz, a szavai elúsznak a fülem mellett, hiába próbálom felfogni, miért nem megy?...
Tehát. Ha a standard állapotú molekula hőmérséklete 25°C, a nyomás 0,1 Pa, a részecskeszám 1 mol, akkor a térfogat... a térfogat...
A füzet visszacsúszik a könyököm alá.
"Szerintem bejössz Gilnek"
Finom ceruzavonások sora húzódik egymás után, kusza képek kavarognak az agyamban, mire felfogom mi van.
- Mi van?... Ja. Ja! JA!
Piúúúúú... puff.
- Oh. Oh. Óóóh - nyögdécselek, esküszöm, lemegyek szünetben Algopyrinért... kettőbe látok, de komolyan.
- Tényleg? - súgok vissza, mikor Kika visszafordul a táblához és további érthetetlen rovásjelekkel egészíti ki a jegyzetet. Ayde bólogat.
Villámgyorsan kerítek egy papírt - a kettes matekdogám hátulja a szerencsés nyertes - és kifaggatom a részletekről.

Lehet, hogy nem véletlenül álmodiok már mióta Tamásfejű Gilekkel???

Nyílt törés

Régen volt.
Gyógyíthatatlan, halálos betegség. Nincs rá orvosság.
Szerelem.
Nyílt törés.
Szédülök. Sztojcsevné hangja elúszik az éterben, egy szót sem fogok fel abból, amit mond. Az eszem egy különös, barna szempár körül forog, mint eltévedt hold a bolygója hűlt helye körül...
Vér. Vér midenütt... Bíbor fénybe omlik a világ, súlyos, fémes szag tölti be az orrom, tűzé, halálé, pusztulásé. A világ megvadult, s egy rémes végzeten vigyorog vértől és mocsoktól részegen.
Szerelem. Nyílt törés. Könnyek öntözte halódó kert...