Íme kusza álmaim megfejtése. Szerinted?? - Átszerkesztve... neveket illetően

Ayde óvatosan megbök a könyökével, kihúzza a füzetemet a karom alól és körmölni kezd bele. A fejem majd széthasad, úgy fáj, koncentrálni sem tudok, csak meredek a táblára, mint egy hulla, és próbálom felfogni, mi a túró az a moláris tömeg... sikertelenül. Néha feltűnik a szemem sarkából, hogy Gil folyton hátraforog - megsértődtem, mert hülyeségeket mondott - de nem igazán izgat.
Ayde ceruzája halkan serceg a papíron. Kika a szokásos kenetteljes modorában magyaráz, a szavai elúsznak a fülem mellett, hiába próbálom felfogni, miért nem megy?...
Tehát. Ha a standard állapotú molekula hőmérséklete 25°C, a nyomás 0,1 Pa, a részecskeszám 1 mol, akkor a térfogat... a térfogat...
A füzet visszacsúszik a könyököm alá.
"Szerintem bejössz Gilnek"
Finom ceruzavonások sora húzódik egymás után, kusza képek kavarognak az agyamban, mire felfogom mi van.
- Mi van?... Ja. Ja! JA!
Piúúúúú... puff.
- Oh. Oh. Óóóh - nyögdécselek, esküszöm, lemegyek szünetben Algopyrinért... kettőbe látok, de komolyan.
- Tényleg? - súgok vissza, mikor Kika visszafordul a táblához és további érthetetlen rovásjelekkel egészíti ki a jegyzetet. Ayde bólogat.
Villámgyorsan kerítek egy papírt - a kettes matekdogám hátulja a szerencsés nyertes - és kifaggatom a részletekről.

Lehet, hogy nem véletlenül álmodiok már mióta Tamásfejű Gilekkel???