Elveszettek könyve

Mintha megállt volna az idő. A hintámon ültem és sírtam, a nap már lement a dombok mögött és sötét borult a kertre.
Valami véget ér, valami fáj. Nem tudom miért ez jutott eszembe...
Valahogy... mégsem érzem a fényemet. Eddig jó volt. Boldog. De a ragyogó máz már kopik a tökéletes életről és fel- feltünedezik a rothadás.
Vajon hová tűnnek a végig nem álmodott álmaink? Mivé lesznek, ha nincs, ki végigálmodja őket és céljukat nem találják többé?

Néha

Írhatnék is a blogba esetleg... talán...
Tudom. Nincs frissítve. Nem írok. MIÉRT nem, Nan?
Jókat kérdezel...
Az életem továbbra is kimerítően gazdag. Felkelek. Iskola. Alszom. Ja, eszem is néha.
Néha.
Néha fáj is. És örülök! Olyan sokszor vagyok boldog... még. Mert az álmok... színesek.
Miatta is. Ki mondta, hogy a sorsnak nincs humorérzéke? Ha-ha-ha!!!
Majd személyesen elmesélem.

Néha elgondolkodom, miért.
Miért volt... a van.
És az élet.

Ma felkeltem, falhoz vágtam az ébresztőórámat, morogtam, felültem a vonatra, elolvastam egy sorozat 19. kötetét, most blogot írok.
Nem tudom, miért.
Nincs szükségem több El Nem Küldött Levélre. Ostobaság.
Én akkor is én vagyok.
Neanalien az aoni nemzetségből. (Álmomban... ha ha ha...)
Bocs, hogy ilyen tőrőlmetszett idiótaságokat írok össze...

Északi szél (megint dalszöveg)

Mézes vizek nyúltak lágy sétányokon,
Bájos utcákon s a városban,
Közönyös virágok unták magukat
A lányok alatt s a szájukban.
Nem várta senki, hogy eljön a hideg,
Tiszta északi szél

Pillangó-dallamot írtunk egymásnak,
Hajnal húsának, bálok után.
Éjjel a csónakban vérzett a szoknyád,
Koccintottunk rád, Mediterrán.
Szánalom nélkül jött végre a hideg
Tiszta északi szél

Újra és újra és újra nem hittük,
Újra nem hittük el a hibát.
Befagyott a szeme, aki sírni mert,
Aki bízni mert nyugodt halált.
Gyógyul az unalom, száguld a hideg
Tiszta északi szél

Szárnyaskezű szeretők

Elképzelt csók a hatalom
Ez a világ másolt papíron
Lázadtól hűt a nyugalom
S a vérem maga-magamon.

Húnyd le most lassan a szemed
Holnap történt meg, mi lepereg
Hozzád ért az órám, s leszakadt
Sírásod mega-megakadt.

Nincs álmunk könnyű idején
Nincs kastélyunk hűs kockakövén
Alszik most kényes bizalom,
Akarod s aka-akarom.

Engedjétek meg ha lehet,
Tárjunk szét szárnyas kezeket
Fentről lássuk meg a helyet, ahol
Robbantunk szeme-szemeket.

Szőlőből bor, ha született
A borból könny, ha született
Belőlünk mit tudsz, mi lehet?
Szorítsd a keze-kezemet.

Jobb lesz jövőre az a baj
Jobb lesz jövőre a tavaly
Rend élén trónol a zavar
Rend élén a za-a zavar...

Reggel óta kínszenvedés...

Amióta mondta...
Nem tudok másra gondolni.
Jön ő is.
Vasárnap.
De MINEK?????

Basszus. A papucsomat vágtam a falhoz- nem találtam jobbat- és most nem tudom levakarni róla a sáros lábnyomot, baszki, baszki, baszki!!!!!

Nem vagyok hisztis.

Michiyo már eleve úgy mondta: Fruzsina, ne borulj ki, de...

Kösz.
Nem borultam ki! De tényleg!!!!! KOMOLYAN!!!
Na jó.
Legalább magamhoz lehetnék őszinte, igaz hogy a fél világ olvassa a szavaimat - maybe... egoizmus?? - IGEN, KI VAGYOK AKADVA!!!!!!

Annyira, hogy ma mindenkivel rohadt egy bunkó voltam.
Noncsival is.
Meg... ővele. E. É.

MIÉRT TESZED EZT VELEM????????????????????????????????????????????????