Néha

Írhatnék is a blogba esetleg... talán...
Tudom. Nincs frissítve. Nem írok. MIÉRT nem, Nan?
Jókat kérdezel...
Az életem továbbra is kimerítően gazdag. Felkelek. Iskola. Alszom. Ja, eszem is néha.
Néha.
Néha fáj is. És örülök! Olyan sokszor vagyok boldog... még. Mert az álmok... színesek.
Miatta is. Ki mondta, hogy a sorsnak nincs humorérzéke? Ha-ha-ha!!!
Majd személyesen elmesélem.

Néha elgondolkodom, miért.
Miért volt... a van.
És az élet.

Ma felkeltem, falhoz vágtam az ébresztőórámat, morogtam, felültem a vonatra, elolvastam egy sorozat 19. kötetét, most blogot írok.
Nem tudom, miért.
Nincs szükségem több El Nem Küldött Levélre. Ostobaság.
Én akkor is én vagyok.
Neanalien az aoni nemzetségből. (Álmomban... ha ha ha...)
Bocs, hogy ilyen tőrőlmetszett idiótaságokat írok össze...