Con

A Con.
Kevergek a pavilonok között, körülöttem színes tömeg. Kismillió akatsukis, narutós, Ichigóból több a soknál, Bár idén a Soul Eater- sztájl volt a menő.
Átvágok egy csapat Sakurán (visítás, puffanás, rózsaszín parókák repülnek, "Hé, nem tudsz vigyázni?"), feldöntök egy csapat vámpírt és kétségbeesetten keresemm a konferenciaterem bejáratát. Mindenhol kék hajú őrültek rohangásznak, a karomat lehúzza az öt manga, a wasabis mogyoró, a pawky és a saját felelősségem (és rettegésem) súlya.
Eltévedtem. Naná.
Jobbra nézek... semmi. Balra nézek: fű, fa, három Soul Eateres fazon, két ismeretlen (Lolis??) csajszi. Misa és Light nyelvszkanderoznak a fa mögött. Ijesztő.
A telefon rezeg a zsebemben - felugrok, visítok, röhögök- "Haaló? HOL A TÚRÓBAN KÓDOROGSZ TE IDIÓTA???"
- Izé... eltévedtem...?
Sóhaj a vonal másik végén.
"Maradj ott, ahol vagy!"
Sípolás.
Lezöttyentem a fűbe tisztes távolságra a párocskától és vártam.
Clau sehol.
Basszus.
Egyszer csak...
Rezgés. Sikoly. Halló?
"Tégy egy erős jobb kanyart és mereszd a szemed.
Nagy, fehér tábla, rajta piros betűk: KONFERENCIATEREM ARRA
"Pancser"
Sípolás.