Dráma a házasságkötő teremben (ami rendszeresen ravatalozóként ugrik be, nem tudom, miért...)

Izzad a kezem, a lábam fáj, a hangom remeg. A fülemben fájdalmasan cicereg a citera, a teremben harminc-egynéhány ember szegezi rám kíváncsi, néhol gunyoros tekintetét. 
"Hol jártál az éjjel, cinegemadár?..."
Mintha nem is én lennék. Tenyeres-talpas dunántúli nőcske, mint Nonó mondta alig egy órával azelőtt. Ironikus. 
"Üssön meg babám a ménkő..." 
Ó, igen, üssön, akkora, mint egy malomkő! Bárcsak hallottad volna, "babám" és a viharban a fejedre pottyant volna egy!

Ha meggyógyul a lábam, jelentkezem egy tehetséggondozó alapnál az önkin. Énekelni fogok. VÉGRE! Járhatok énektanárhoz, megtaníthatnak bánni a hangommal...
Bárcsak, bárcsak sikerülne! Olyan boldog vagyok... És örülök, hogy végül nem mondtam le azt a műsort. Mert így... talán... elindíthatnak egy olyan úton, ami...

Megint elragadott a hév. De NEM tehetek róla! ANNYIRA boldog vagyok!

Csak merjem-e megtenni?...

Életem szerelmei (javított változat) - ilyen sorrendben jöhet!

Renji

Z

Zero sempai <3

G

Gilbert... azaz Poroszország!

Akármekkora stréber, imádom. Íme... AUSZTRIA!

Az Llmaradhatatlan L...

... és ősellensége, Light, aki szeret inkognitóban gyilkolászni (alias Kira)

Az önmarcangoló, gonosz (és gyerekkorában állítólag vér szangvinikus) Byakuya a Bleach kötelékéből... (A kardjától csórtam a blogom címét)

Hitsugaya Toushiro, Matsumoto ("micsoda isteni dekoltázs!") kapitánya...

Anglia és Amerika (Anglia fönt, Am. lent) akik - bár sokan tagadják - IGENIS szeretik egymást!! (vagy csak túl sok yaoit olvasok mostanság)

Spanyolország... a kép magáért beszél.

Edward Elric, életem első anime-szerelme, az Acél Alkimista, az anyaszomorító. <3

Béke

Az ablakban ültem.
Csend volt. Édes, égi csend. Valahol egy rigó énekelt, a hangja meg-megbicsaklott a hajnali szélben. Zöld volt a fű, a fák; keleten pedig vérbe és aranyba öltözött az ég.
Hajnal volt. Az a köztes óra az éjszaka és a nappal között, amikor még édes csöndbe borul minden, s a lepkék éppencsak elkezdik lebegő táncukat a harmatos fű felett.
A béke órája volt. Még aludt a város, aludtam én is félig.
Nem tudom honnan és hová tart a világ és hová tartok én.
Egyszer, mikor minden sokkal, sokkal bonyolultabb lesz, mint most, visszasírom ezeket a lopott perceket egy rohanó nap édes, békés kezdetén.

Angel Dust

Ezt olvasom most. Mi a yaoi női megfelelője?

Amháin

Egyedül...
Tűrni bármit, szavakat,
a szemedbe mondott
Igazságot.

Fájón,
létezni elfelejtve
és várni, hogy majd megvált
valaki más...

Sírból fakadt
forrás, vize keserű,
bánatíze volt és vérszaga.

Az élet
mint elfeledett bálvány
eltiporva hever
a homokban.
Hiába vár, hogy majd
megtalálja valaki...

Csak a a halál szavát hallják
és nem várnak semmit
a Siratók.

Félek. Valahol messze
farkasüvöltés sír a mennyekbe fel...
Sírokkal és kereszttel álmodok...
A vég közel.

Csillogó forrás a fák közt-
én vagyok. Várom,
hogy valaki megmerítkezik bennem,
Mint némán hulló esőcsepp
És nem csak a lusta,
ezüst holdfény

Lesz társam magányos éjszakákon.