Amháin

Egyedül...
Tűrni bármit, szavakat,
a szemedbe mondott
Igazságot.

Fájón,
létezni elfelejtve
és várni, hogy majd megvált
valaki más...

Sírból fakadt
forrás, vize keserű,
bánatíze volt és vérszaga.

Az élet
mint elfeledett bálvány
eltiporva hever
a homokban.
Hiába vár, hogy majd
megtalálja valaki...

Csak a a halál szavát hallják
és nem várnak semmit
a Siratók.

Félek. Valahol messze
farkasüvöltés sír a mennyekbe fel...
Sírokkal és kereszttel álmodok...
A vég közel.

Csillogó forrás a fák közt-
én vagyok. Várom,
hogy valaki megmerítkezik bennem,
Mint némán hulló esőcsepp
És nem csak a lusta,
ezüst holdfény

Lesz társam magányos éjszakákon.