Infó órán, sejehaj, hajamra csorgott a vaj

(Hogy ez pontosan mit is jelent, nem igazán értem... sebaj!) Asszem meg fogok buggyanni, méghozzá záros határidőn belül... U-N-A-T-K-O-Z-O-M!!!!!! Komolyan, betojt a fészbúk, nincs gmail, kénytelen vagyok blogot írni. ÚTÁLOm a weblapszerkesztést. Blöe!!
Óh, Ichigo, kérlekkérlekkérlekkérlek ments meg, ha hallasz!!! Törd be az ablakot Zangetsuddal, csapd le Kürtösit valami szilárd tárggyak és vigyél el innen jó messze!!!!!!!

Mesi...

Nem tudom, nem értem, nem is akarom már érteni talán. Mivel érdemeltem ki, azt nem tudom, csak annyit értek, valahol, valami valamiért félresikerült és azóta sem sikerült helyrehoznunk.
Két hete. Két hete nem volt ideje lenyugodni, végiggondolni, vagy éppen a képembe vágni, mit mikor, miért szúrtam el, mit mondtam, mit tettem (vagy éppen mit nem).
És nem csak nekem nem mondja el. Hiába kérdezi bárki, merev arccal továbbmegy és hallgat, mint valami angol ős-királynő, hallgatásával reméli megtörni... a szívemet?... vagy mi a rákért? Ülünk, hallgatunk, mosolygunk, sértettségünk kulcsra zárva, elrejtve kényszeredett mosolyunk átlátszó álcája mögött... Nem, nem, nem, nem és nem vágom. Mit mondtam? Hiába kiabálok, áll csak, mint egy szobor és nem felel...

Szeressük Ulquiorrát, avagy fangörlvisítás á la carte...

Óh, igen, Nanee zsong, a szó legnemesebb értelmében. Igaz, hogy alig tudok koncentrálni a háttérben zúgó RajzfilmByMinimax idegesítő mellékhangjai miatt, de sebaj!!! Perceken belül elkések, mert Shiro-chan vár. De ezt a címet most találtam ki és muszáj volt bevetnem, amíg el nem felejtem. Fangörl-visítás á la carte! Ulquiorra ölelő karjai várnak... álmaimban... :O T.T OGI!!!!


Gyermekeim, most tanúi lehettetek a XXI. század leghíresebb őrület-jelenetének.


Vagy csak túl sok shoujo-t olvasok mostanában.


Megint nincs hangunk, úgyhogy a Bleach-movie és orrvérzésig-Ouran High School Host Club-nézési terveimnek sajna lőttek... Valamivel el kell foglalnom magam. Spongyabob NÉLKÜL!!!! Mingyárt sikítok... Még egy szó és SZITÁVÁ LÖVÖM!!!! (a Fernsehgerätet, értem)
Óh, szerelmeim, Ulquiorra, Ichigo... várjatok rám! Hű maradok hozzátok! Az apró technische Problémek nem akadályozhatnak meg semmiben... 


Huhh. Most már jól vagyok. Asszem.
 

Amikor a dalnok éneke sír és a vándor nem tér haza többé, megfogni a kezed álmomban, ez a bánat.
A könnyek az arcodra fagynak és a szíved is jéggé dermed, kezed az égre nyúl és vársz...
Nincs senki, aki hallja sikolyod, hangod az egekig szállhat, hiába.
Elfelejted ki vagy, mit akarsz itt és honnan jöttél, elfelejted a szavakat, amiket mondani akartál és elfelejted miért is fáj a szíved.
Az összetört üveg szilánkjai fénylenek a földön, s te csak állsz és nézed üres szemekkel.
A lelked börtönéből szabadulni vágyik és repülni akar, fel, egyre fel a csillagok közé...

Farkasüvöltést sodor a vihar, s te némán nézed a sötétből elővillanó zöld szemeket.
Véred a földre hull, s te csak nevetsz, könnyes arccal, míg ők marják a húsodat és nem értik sikolyod...
Őrületig ér fel a bánat, sós cseppjei a hóra hullanak, míg tested elenyészik...
Kiszabadult lelked nevet, csak nevet e homályba forduló világon, és repül tovább, vissza, a csillagok felé
De bánatod súlya lehúzza, és ő ott marad melletted, néz, és sikoltva zokogja az éjszakába kínját.

Zavar

Kettős űrben lebegek. Két acélsodrony szorítja a két csuklómat és húznak, egyre húznak maguk felé. 
Szakadok. Érzem. Bolond szívem két darabja kétfele tép, csak nevetek, nevetek, nevetek...
Senki sem tudja, amit én. Minden nap látom, minden nap egyre jobban fáj. Hiába áltatom magam. Az a másik érzés semmi ehhez képest. Eltörölni nem tudja. Soha.
Remélem senki nem olvas mostanában...
Olyan ostoba vagyok! 
Ahelyett, hogy marnám magam régi, befagyott és széttört világok miatt, nézhetnék új és szebb álmok felé. 
Hogy miért nem teszem?
Ne tudja más...
Persze úgyis érti mindenki. 
Vajon a lelkem vére milyen színű?...