2009. december 2., szerda

Nyílt törés

Régen volt.
Gyógyíthatatlan, halálos betegség. Nincs rá orvosság.
Szerelem.
Nyílt törés.
Szédülök. Sztojcsevné hangja elúszik az éterben, egy szót sem fogok fel abból, amit mond. Az eszem egy különös, barna szempár körül forog, mint eltévedt hold a bolygója hűlt helye körül...
Vér. Vér midenütt... Bíbor fénybe omlik a világ, súlyos, fémes szag tölti be az orrom, tűzé, halálé, pusztulásé. A világ megvadult, s egy rémes végzeten vigyorog vértől és mocsoktól részegen.
Szerelem. Nyílt törés. Könnyek öntözte halódó kert...

4 megjegyzés: