Olyan jó lenne... Minden nap várni, hogy majd mellém ül, megfogja a könyököm és a fülembe súgja: hiányoztál. Érezni egy kezet a kezemen, hallani egy hangot a szívemben dörömbölni. Legyen az bárkié. Lehet váratlan vagy már régóta készülő, vagy csak egy pillanat... Csak egy érintést, valakihez tartozást, érzést...
Várni, hogy majd látom őt, mindegy mikor. Hogy körém fonja a karját az esőben, ahol elvesznek a könnyeim, hogy ölelésében begyógyulnak a sebek.
Mindegy ki az. Csak érezni akarom...
Megint hallani akarom azt a friss, tiszta ujjongást a véremben, ami Csak Az Elsőnek jutott, azt az őrjöngő várakozást és boldogságot, amit még nem szentelt meg a bánat.
Szeretnék egy ölelést valakitől, bizonyosságot, hogy van mire várnom, hogy van miért felkelnem reggel, hogy nem csak ugyanazokat a napokat morzsolom egymás után...
Szeretnék szeretni és úgy, de úgy szeretném, ha szeretnének, igazán, őszintén, forrón...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése