Akkor, mindig.
Kezed a kezemen, fény, csönd.
Elrepülő pillanatok, levelek fordulnak a Nap felé, nézlek, te nézel, bőr a bőrön, forró.
Akkor, mindig.
Aranyszínű boldogságot sírok belül, ügyetlen félmondatok buknak ki belőlem, sóhajod a hajamban, kezed az arcomon. Árnyék. Vihar-utáni-kék, ezer-tavasz-illattal összegabalyodva átfut rajtam, villámlás, szívdobogás.
Kezed a kezemen, lépteid dobbanása, szíved lüktetése.
Hinném, ha tudnám, te vagy. Hiba, amit elkövetek, újra és újra és egyszer sem bánom meg.
Csönd, fény. Lassú remegések az ujjaink végén, lusta mosoly az arcodon, reszkető öröm-félelem az enyémen.
Ott, akkor, mindig.
Köszönöm neked.
2011. május 29., vasárnap
2011. május 18., szerda
Az a fergeteges nap...
Zakatol a vonat, koszlott házak és szürke Budapest vágtat hátrafelé, odabent nevetünk könnykicsordulásig.
Már érzem a szagot.
A metróalagút szele szétszedi a gondosan összetekert frizurámat, elszabadult szalagvégek repkednek a cúgban, ablak-fények láncfüzére mögött kósza Akatsuki-köpenyek ötlenek szemünkbe, meg cicafülek, fűzők, vérfoltok, láncok, kaszák és hasonló cukiságok. Hét bolond integet vissza fülig érő szájjal, bocsánat, nyolc, mert közben Lil is bepasizott. Színes üvegek csörögnek az övén.
Sétálunk. Édes a szmog szaga, nyers halillat keveredik bele, vagy csak hallucinálok, esetleg az előttem haladó Medúza rejtett zsebében rohadó uszonyosból jön... "Kövesd a rózsaszín hajúakat!" - kiadjuk a vezényszót, lepacsizunk a Rendőr Bácsikkal és hiába próbáljuk elmagyarázni nekik, mi is ez az egész.
Bejutunk. Festett seggű elefántok labirintusa, conszűz barátaink csuklanak, a kockaköveken random figurák csámborognak, visítoznak, ölelkeznek, amott egy lila szemű lolita a szafari-elefánt hátán lovagol és sikítva kacag.
Véreresbe fordult szemekkel vágtatunk le az úton, az AMV-vetítés mellett füstölgő sarkakkal vesszük be a kanyart, aztán rávetjük magunkat A Pultokra (!!!)... Fanni történetét kiadták, hárman olvassuk egyszerre, mohón, virtuális nyálat csorgatva az arra galoppozó meglepően élethű hollowfikálódott félmeztelen Ichigo után. A kitűzős pult sem marad szárazon, röpke húsz darabbal távozom, másik zsebemben tenyérnyi Ulquiorra figyel, álmaim szadista Espadája, életem értelme. Vörös forgószélként söprök végig a tömegen, magam után rántva a többieket, szám egyik sarkából epres, a másikból csokis pawky lóg ki, örömkönnyek csordogálnak az arcomon, zacskómban manga- és fancucc özön csörömpöl. Arrébb lökök két Guiltys Yukit, Zerojuk feszt nem kapja el őket, c'est la vie. Amott egy padon L és Light békés egyetértésben lapozgatnak egy vonalas spirálfüzetet, röhögnek, arrébb hozzávetőleg öt Stein professzor veszekszik egy fél szalámis szendvicsen. Egy fa alatt kék indiánok esőtáncot járnak, Kyoraku kardjai egymás haját tépik, mesterük amott egy fiúnak (!!!!!) teszi a szépet.
Térdre rogyok, rózsaszín könnyeket ontok a Hungexpo zöld gyepére, ingyenölelek egy tucat embert, és boldog vagyok, boldog, boldog!!!!!!!
Már érzem a szagot.
A metróalagút szele szétszedi a gondosan összetekert frizurámat, elszabadult szalagvégek repkednek a cúgban, ablak-fények láncfüzére mögött kósza Akatsuki-köpenyek ötlenek szemünkbe, meg cicafülek, fűzők, vérfoltok, láncok, kaszák és hasonló cukiságok. Hét bolond integet vissza fülig érő szájjal, bocsánat, nyolc, mert közben Lil is bepasizott. Színes üvegek csörögnek az övén.
Sétálunk. Édes a szmog szaga, nyers halillat keveredik bele, vagy csak hallucinálok, esetleg az előttem haladó Medúza rejtett zsebében rohadó uszonyosból jön... "Kövesd a rózsaszín hajúakat!" - kiadjuk a vezényszót, lepacsizunk a Rendőr Bácsikkal és hiába próbáljuk elmagyarázni nekik, mi is ez az egész.
Bejutunk. Festett seggű elefántok labirintusa, conszűz barátaink csuklanak, a kockaköveken random figurák csámborognak, visítoznak, ölelkeznek, amott egy lila szemű lolita a szafari-elefánt hátán lovagol és sikítva kacag.
Véreresbe fordult szemekkel vágtatunk le az úton, az AMV-vetítés mellett füstölgő sarkakkal vesszük be a kanyart, aztán rávetjük magunkat A Pultokra (!!!)... Fanni történetét kiadták, hárman olvassuk egyszerre, mohón, virtuális nyálat csorgatva az arra galoppozó meglepően élethű hollowfikálódott félmeztelen Ichigo után. A kitűzős pult sem marad szárazon, röpke húsz darabbal távozom, másik zsebemben tenyérnyi Ulquiorra figyel, álmaim szadista Espadája, életem értelme. Vörös forgószélként söprök végig a tömegen, magam után rántva a többieket, szám egyik sarkából epres, a másikból csokis pawky lóg ki, örömkönnyek csordogálnak az arcomon, zacskómban manga- és fancucc özön csörömpöl. Arrébb lökök két Guiltys Yukit, Zerojuk feszt nem kapja el őket, c'est la vie. Amott egy padon L és Light békés egyetértésben lapozgatnak egy vonalas spirálfüzetet, röhögnek, arrébb hozzávetőleg öt Stein professzor veszekszik egy fél szalámis szendvicsen. Egy fa alatt kék indiánok esőtáncot járnak, Kyoraku kardjai egymás haját tépik, mesterük amott egy fiúnak (!!!!!) teszi a szépet.
Térdre rogyok, rózsaszín könnyeket ontok a Hungexpo zöld gyepére, ingyenölelek egy tucat embert, és boldog vagyok, boldog, boldog!!!!!!!
2011. február 3., csütörtök
Kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés a bentlakásos iskolákról szóló kismillió darab sztorik ügyében!!
Örömmel jelenthetem be ama nagy hírt, mely szerint 2011. február 2-án közzétették első nyilvános írásművemet a MF néven méltán elhíresült fanfiksönoldalon. Akit érdekel, küldök linket.
A FRANCBA is, kit izgat a hivatalos szöveg????? *félredobja a komolyság álarcát*
JUHÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ!!!!!!
Ez volt a második meris próbálkozásom. És - jelentem - kb. 1800 szó árán FELKERÜLT!!
Csak nekem ekkora sikerélmény?
A FRANCBA is, kit izgat a hivatalos szöveg????? *félredobja a komolyság álarcát*
JUHÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ!!!!!!
Ez volt a második meris próbálkozásom. És - jelentem - kb. 1800 szó árán FELKERÜLT!!
Csak nekem ekkora sikerélmény?
2011. január 10., hétfő
Új szerelmem, Soul
Hajnali fél három, Üröm, Rákóczi utca.
Szilveszter éj.
A nappaliban négy élemedett nőszemély bambul a monitorra.
Valami elmebeteg illető (nevezetesen egy kockás szoknyás, fiatalkorú leánygyermek) egy életveszélyesnek látszó kaszát lengetve próbál maradandó károsodást okozni egy forgószéken ülő, varrott fejű férfinak, aki... most látom... egy XXXL-es méretű csavart hord a fejében...
Kell ennél több??
I love KID!!!
Másrészről.
Köszönöm, élek. Kaptam egy doboz pasztellkrétát és most azzal dolgozom bolondulásig, rendelésre... Jóatyámék feltett szándéka, hogy a rajzaimmal tapétázzák ki a hálószobájukat, hehe.
SOULT AKAROK NÉZNIII!!
Bocsánat, eltértem a tárgytól.
Az utóbbi időben kicsit hisztériás lettem, ez valószínűleg az akut suliundor és az elvonási tünetek együttes hatása. Mióta Anya Jóban Rosszbanját áttették fél kilencre, azóta nem tudok animét nézni (pláne hogy újabban YuYu Hakusho megy, PANASZT FOGOK TENNI!!!!!!). Viszont, á la kárpótlás: fél éves mondóelőfizetés by névnap! (Ez a legjobb ajándékom, a Képregény művészetét leszámítva)
Van új sztorim. Naaaaaaagyon cuki szerelmi szál van benne! ^.^ *.*
SOULTAKAROKSOULTAKAROKSOULTAKAROKNÉÉÉZNIII!!!!!
Ehhem, khrmm, AUAÚ, NE ÜSS!!
Bocs.
Kóros személyiségzavar.
Bleachhiányom van. A legutóbbi manga szar volt.
Akarok indulni rajzversenyen.
Más újság nincs.
MIKOR LESZ MÁR CON????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????
Szilveszter éj.
A nappaliban négy élemedett nőszemély bambul a monitorra.
Valami elmebeteg illető (nevezetesen egy kockás szoknyás, fiatalkorú leánygyermek) egy életveszélyesnek látszó kaszát lengetve próbál maradandó károsodást okozni egy forgószéken ülő, varrott fejű férfinak, aki... most látom... egy XXXL-es méretű csavart hord a fejében...
Kell ennél több??
I love KID!!!
Másrészről.
Köszönöm, élek. Kaptam egy doboz pasztellkrétát és most azzal dolgozom bolondulásig, rendelésre... Jóatyámék feltett szándéka, hogy a rajzaimmal tapétázzák ki a hálószobájukat, hehe.
SOULT AKAROK NÉZNIII!!
Bocsánat, eltértem a tárgytól.
Az utóbbi időben kicsit hisztériás lettem, ez valószínűleg az akut suliundor és az elvonási tünetek együttes hatása. Mióta Anya Jóban Rosszbanját áttették fél kilencre, azóta nem tudok animét nézni (pláne hogy újabban YuYu Hakusho megy, PANASZT FOGOK TENNI!!!!!!). Viszont, á la kárpótlás: fél éves mondóelőfizetés by névnap! (Ez a legjobb ajándékom, a Képregény művészetét leszámítva)
Van új sztorim. Naaaaaaagyon cuki szerelmi szál van benne! ^.^ *.*
SOULTAKAROKSOULTAKAROKSOULTAKAROKNÉÉÉZNIII!!!!!
Ehhem, khrmm, AUAÚ, NE ÜSS!!
Bocs.
Kóros személyiségzavar.
Bleachhiányom van. A legutóbbi manga szar volt.
Akarok indulni rajzversenyen.
Más újság nincs.
MIKOR LESZ MÁR CON????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????
2010. december 11., szombat
Rose-san és a "Voldemort"-Problemkreis
Nem, nem, nem, nem és nem, ez járt a fejemben végig, míg az unalomig ismert szántóföldek elsuhantak mellettünk.
Velem szemben ült és hallgatott.
Neki is fáj talán.
A rám törő elviselhetetlen síráskényszer miatt megszólalni sem tudtam, ezerrel koncentráltam az ablakon visszatükröződő napkeltére és próbáltam nem gondolkodni.
Nem ment.
Sokáig próbáltam elhitetni magammal és sok mással is, hogy nem érdekel ez az egész "kerüljük-Fruzsinát-nem-tom-mért" problémakör, de minél inkább igyekeztem tudomást se venni róla, annál jobban rám telepedett az egész. A habot a tortára pedig - bármily hihetetlenül hangzik is - Rose fújta rá.
Biztos, hogy nem jössz, ha Dani is jön? - arcon vág a kérdés, ledermedek.
Biztos - mondom, bólogatok, babrálok valamit a fülhallgatóm zsinórján. Először fel sem tűnik, csak később veszem észre a Rose arcán megjelenő feszültséget.
De hát azt mondta, hogy "kibír veled" egy napot!
Itt. Most. Kész. Vége.
Az agyamat elborító haraggal vegyített bőgéskényszer elhomályosítja előttem a külvilágot.
Ezt. Nem. Hiszem.El.
Talán mondtam, valamit Danival kapcsolatban, amit nem kellett volna előtte. De kérdem én, MIÉRT mindig én legyek tekintettel mások érzéseire, MIÉRT kéne nekem leviselnem az ő társaságát, mikor pontosan tudom, mit gondol és ez az őrületbe kerget! Lehet, hogy ő kibír velem egy napot (szemét!! Hogy mondhat ilyet épeszű, néminemű érzékenységgel minimálisan is ellátott ember??) de mi van, ha azt mondom, ÉN nem akarom, ÉN nem bírom, végre ÉN magamra leszek tekintettel és senki kedvéért nem fogok eltölteni egy napot (!!!) olyan emberrel, akiről tudom, hogy utál és szúrjam el azt az időt, amit veletek tölthetek!! NE M!!! Nemnemnemnemnemnemnemnemnem!!!! És, Rose, akármennyire is fájt, AZT A DOLGOT nem érdemeltem meg, mert NINCS igazad! Igazságtalan voltál és ezt remélem te is tudod!
És Kürtösi megint magyaráz...
Velem szemben ült és hallgatott.
Neki is fáj talán.
A rám törő elviselhetetlen síráskényszer miatt megszólalni sem tudtam, ezerrel koncentráltam az ablakon visszatükröződő napkeltére és próbáltam nem gondolkodni.
Nem ment.
Sokáig próbáltam elhitetni magammal és sok mással is, hogy nem érdekel ez az egész "kerüljük-Fruzsinát-nem-tom-mért" problémakör, de minél inkább igyekeztem tudomást se venni róla, annál jobban rám telepedett az egész. A habot a tortára pedig - bármily hihetetlenül hangzik is - Rose fújta rá.
Biztos, hogy nem jössz, ha Dani is jön? - arcon vág a kérdés, ledermedek.
Biztos - mondom, bólogatok, babrálok valamit a fülhallgatóm zsinórján. Először fel sem tűnik, csak később veszem észre a Rose arcán megjelenő feszültséget.
De hát azt mondta, hogy "kibír veled" egy napot!
Itt. Most. Kész. Vége.
Az agyamat elborító haraggal vegyített bőgéskényszer elhomályosítja előttem a külvilágot.
Ezt. Nem. Hiszem.El.
Talán mondtam, valamit Danival kapcsolatban, amit nem kellett volna előtte. De kérdem én, MIÉRT mindig én legyek tekintettel mások érzéseire, MIÉRT kéne nekem leviselnem az ő társaságát, mikor pontosan tudom, mit gondol és ez az őrületbe kerget! Lehet, hogy ő kibír velem egy napot (szemét!! Hogy mondhat ilyet épeszű, néminemű érzékenységgel minimálisan is ellátott ember??) de mi van, ha azt mondom, ÉN nem akarom, ÉN nem bírom, végre ÉN magamra leszek tekintettel és senki kedvéért nem fogok eltölteni egy napot (!!!) olyan emberrel, akiről tudom, hogy utál és szúrjam el azt az időt, amit veletek tölthetek!! NE M!!! Nemnemnemnemnemnemnemnemnem!!!! És, Rose, akármennyire is fájt, AZT A DOLGOT nem érdemeltem meg, mert NINCS igazad! Igazságtalan voltál és ezt remélem te is tudod!
És Kürtösi megint magyaráz...
2010. december 6., hétfő
Valami történt velem. Csak Lilith kedvéért...
Igazából sok minden történik velem az utóbbi időben. Élek, virulok, barátkozom és...hm... kokettálok? Azt hiszem, jóatyám hasonlóképpen fogalmazná meg. Éljenek a 10.B-s "á la specmat" fiúk!! <3 ^.^
Csodálatos informatika óráink továbbra is remekül alakulnak. Ideális hely blogolásra, avagy németházi írásra, szótanulásra, meta-és egyéb kommunikálásra (ez de hivatalosan hangzik, jesszasz!) vagy más random tevékenységekre és... nos, unatkozásra. A fészbúkról nem is szólva.
És, kedves olvasóim, igen, Nan megint halálra langweilolja a búráját, Kürtösit fejbesomó x (szabadon behelyettesíthető random férfi animehős, aki NEM Zaraki Kenpachi) -ekről fantáziál nyálát a klaviatúrára csurgatva és különböző szökési terveket kovácsol kórusról.
Izgalmas az élet, nemdebár?
Hiányoztok, kedveseim!
Csodálatos informatika óráink továbbra is remekül alakulnak. Ideális hely blogolásra, avagy németházi írásra, szótanulásra, meta-és egyéb kommunikálásra (ez de hivatalosan hangzik, jesszasz!) vagy más random tevékenységekre és... nos, unatkozásra. A fészbúkról nem is szólva.
És, kedves olvasóim, igen, Nan megint halálra langweilolja a búráját, Kürtösit fejbesomó x (szabadon behelyettesíthető random férfi animehős, aki NEM Zaraki Kenpachi) -ekről fantáziál nyálát a klaviatúrára csurgatva és különböző szökési terveket kovácsol kórusról.
Izgalmas az élet, nemdebár?
Hiányoztok, kedveseim!
2010. november 29., hétfő
Infó órán, sejehaj, hajamra csorgott a vaj
(Hogy ez pontosan mit is jelent, nem igazán értem... sebaj!) Asszem meg fogok buggyanni, méghozzá záros határidőn belül... U-N-A-T-K-O-Z-O-M!!!!!! Komolyan, betojt a fészbúk, nincs gmail, kénytelen vagyok blogot írni. ÚTÁLOm a weblapszerkesztést. Blöe!!
Óh, Ichigo, kérlekkérlekkérlekkérlek ments meg, ha hallasz!!! Törd be az ablakot Zangetsuddal, csapd le Kürtösit valami szilárd tárggyak és vigyél el innen jó messze!!!!!!!
Óh, Ichigo, kérlekkérlekkérlekkérlek ments meg, ha hallasz!!! Törd be az ablakot Zangetsuddal, csapd le Kürtösit valami szilárd tárggyak és vigyél el innen jó messze!!!!!!!
2010. november 8., hétfő
Mesi...
Nem tudom, nem értem, nem is akarom már érteni talán. Mivel érdemeltem ki, azt nem tudom, csak annyit értek, valahol, valami valamiért félresikerült és azóta sem sikerült helyrehoznunk.
Két hete. Két hete nem volt ideje lenyugodni, végiggondolni, vagy éppen a képembe vágni, mit mikor, miért szúrtam el, mit mondtam, mit tettem (vagy éppen mit nem).
És nem csak nekem nem mondja el. Hiába kérdezi bárki, merev arccal továbbmegy és hallgat, mint valami angol ős-királynő, hallgatásával reméli megtörni... a szívemet?... vagy mi a rákért? Ülünk, hallgatunk, mosolygunk, sértettségünk kulcsra zárva, elrejtve kényszeredett mosolyunk átlátszó álcája mögött... Nem, nem, nem, nem és nem vágom. Mit mondtam? Hiába kiabálok, áll csak, mint egy szobor és nem felel...
Két hete. Két hete nem volt ideje lenyugodni, végiggondolni, vagy éppen a képembe vágni, mit mikor, miért szúrtam el, mit mondtam, mit tettem (vagy éppen mit nem).
És nem csak nekem nem mondja el. Hiába kérdezi bárki, merev arccal továbbmegy és hallgat, mint valami angol ős-királynő, hallgatásával reméli megtörni... a szívemet?... vagy mi a rákért? Ülünk, hallgatunk, mosolygunk, sértettségünk kulcsra zárva, elrejtve kényszeredett mosolyunk átlátszó álcája mögött... Nem, nem, nem, nem és nem vágom. Mit mondtam? Hiába kiabálok, áll csak, mint egy szobor és nem felel...
2010. november 2., kedd
Szeressük Ulquiorrát, avagy fangörlvisítás á la carte...
Óh, igen, Nanee zsong, a szó legnemesebb értelmében. Igaz, hogy alig tudok koncentrálni a háttérben zúgó RajzfilmByMinimax idegesítő mellékhangjai miatt, de sebaj!!! Perceken belül elkések, mert Shiro-chan vár. De ezt a címet most találtam ki és muszáj volt bevetnem, amíg el nem felejtem. Fangörl-visítás á la carte! Ulquiorra ölelő karjai várnak... álmaimban... :O T.T OGI!!!!
Gyermekeim, most tanúi lehettetek a XXI. század leghíresebb őrület-jelenetének.
Vagy csak túl sok shoujo-t olvasok mostanában.
Megint nincs hangunk, úgyhogy a Bleach-movie és orrvérzésig-Ouran High School Host Club-nézési terveimnek sajna lőttek... Valamivel el kell foglalnom magam. Spongyabob NÉLKÜL!!!! Mingyárt sikítok... Még egy szó és SZITÁVÁ LÖVÖM!!!! (a Fernsehgerätet, értem)
Óh, szerelmeim, Ulquiorra, Ichigo... várjatok rám! Hű maradok hozzátok! Az apró technische Problémek nem akadályozhatnak meg semmiben...
Huhh. Most már jól vagyok. Asszem.
Gyermekeim, most tanúi lehettetek a XXI. század leghíresebb őrület-jelenetének.
Vagy csak túl sok shoujo-t olvasok mostanában.
Megint nincs hangunk, úgyhogy a Bleach-movie és orrvérzésig-Ouran High School Host Club-nézési terveimnek sajna lőttek... Valamivel el kell foglalnom magam. Spongyabob NÉLKÜL!!!! Mingyárt sikítok... Még egy szó és SZITÁVÁ LÖVÖM!!!! (a Fernsehgerätet, értem)
Óh, szerelmeim, Ulquiorra, Ichigo... várjatok rám! Hű maradok hozzátok! Az apró technische Problémek nem akadályozhatnak meg semmiben...
Huhh. Most már jól vagyok. Asszem.
2010. szeptember 22., szerda
Amikor a dalnok éneke sír és a vándor nem tér haza többé, megfogni a kezed álmomban, ez a bánat.
A könnyek az arcodra fagynak és a szíved is jéggé dermed, kezed az égre nyúl és vársz...
Nincs senki, aki hallja sikolyod, hangod az egekig szállhat, hiába.
Elfelejted ki vagy, mit akarsz itt és honnan jöttél, elfelejted a szavakat, amiket mondani akartál és elfelejted miért is fáj a szíved.
Az összetört üveg szilánkjai fénylenek a földön, s te csak állsz és nézed üres szemekkel.
A lelked börtönéből szabadulni vágyik és repülni akar, fel, egyre fel a csillagok közé...
Farkasüvöltést sodor a vihar, s te némán nézed a sötétből elővillanó zöld szemeket.
Véred a földre hull, s te csak nevetsz, könnyes arccal, míg ők marják a húsodat és nem értik sikolyod...
Őrületig ér fel a bánat, sós cseppjei a hóra hullanak, míg tested elenyészik...
Kiszabadult lelked nevet, csak nevet e homályba forduló világon, és repül tovább, vissza, a csillagok felé
De bánatod súlya lehúzza, és ő ott marad melletted, néz, és sikoltva zokogja az éjszakába kínját.
A könnyek az arcodra fagynak és a szíved is jéggé dermed, kezed az égre nyúl és vársz...
Nincs senki, aki hallja sikolyod, hangod az egekig szállhat, hiába.
Elfelejted ki vagy, mit akarsz itt és honnan jöttél, elfelejted a szavakat, amiket mondani akartál és elfelejted miért is fáj a szíved.
Az összetört üveg szilánkjai fénylenek a földön, s te csak állsz és nézed üres szemekkel.
A lelked börtönéből szabadulni vágyik és repülni akar, fel, egyre fel a csillagok közé...
Farkasüvöltést sodor a vihar, s te némán nézed a sötétből elővillanó zöld szemeket.
Véred a földre hull, s te csak nevetsz, könnyes arccal, míg ők marják a húsodat és nem értik sikolyod...
Őrületig ér fel a bánat, sós cseppjei a hóra hullanak, míg tested elenyészik...
Kiszabadult lelked nevet, csak nevet e homályba forduló világon, és repül tovább, vissza, a csillagok felé
De bánatod súlya lehúzza, és ő ott marad melletted, néz, és sikoltva zokogja az éjszakába kínját.
2010. szeptember 15., szerda
Zavar
Kettős űrben lebegek. Két acélsodrony szorítja a két csuklómat és húznak, egyre húznak maguk felé.
Szakadok. Érzem. Bolond szívem két darabja kétfele tép, csak nevetek, nevetek, nevetek...
Senki sem tudja, amit én. Minden nap látom, minden nap egyre jobban fáj. Hiába áltatom magam. Az a másik érzés semmi ehhez képest. Eltörölni nem tudja. Soha.
Remélem senki nem olvas mostanában...
Olyan ostoba vagyok!
Ahelyett, hogy marnám magam régi, befagyott és széttört világok miatt, nézhetnék új és szebb álmok felé.
Hogy miért nem teszem?
Ne tudja más...
Persze úgyis érti mindenki.
Vajon a lelkem vére milyen színű?...
Szakadok. Érzem. Bolond szívem két darabja kétfele tép, csak nevetek, nevetek, nevetek...
Senki sem tudja, amit én. Minden nap látom, minden nap egyre jobban fáj. Hiába áltatom magam. Az a másik érzés semmi ehhez képest. Eltörölni nem tudja. Soha.
Remélem senki nem olvas mostanában...
Olyan ostoba vagyok!
Ahelyett, hogy marnám magam régi, befagyott és széttört világok miatt, nézhetnék új és szebb álmok felé.
Hogy miért nem teszem?
Ne tudja más...
Persze úgyis érti mindenki.
Vajon a lelkem vére milyen színű?...
2010. szeptember 6., hétfő
Terror alatt
Akadt egy zaklatóm. Igen, kedves olvasóim, egyik haverom haverjának a haverja, annak is a legest legkisebb öcsikéje, 12 egész 5 tized esztendő, 162 centi, szemüveg, fogszabályzó. Megrögzött nőcsábászként fejébe vette, hogy engem is a kalapja mellé tűz.
Kezdetnek olyan volt, mintha valami mágikus közbeavatkozás folytán egy zsinórt kötöttek volna közénk, minek következményeképp az ártatlan gyermek nem kerülhetett fél méternél távolabb tőlem. S e kontaktus során okosan, szemüvege mögül kicsillanó, dévaj pillantással kísérve bombázott perverzebbnél perverzebb megjegyzéseivel, hadd ne írjak példát.
Elváltunk. Fellélegeztem.
Pénteken, a közelgő hétvége okából kifolyólagos euforikus állapotban lebegve csörög a telefonom. FMA opening, szívem repes.
Halló.
Dávidka az.
Helló, Fru. Van két mozijegyem holnapra. UGYE jössz?
BAMM. Nan a padlóra zuhan. Az eufóriát mintha elfújták volna. Kínos nevetés, tagadás, helyeslés, sírás, a háttérből viharzó kéltszólamú kacajtól kísérve (ála Noncsi és Gréti). Fantáziájukban, kínos lánykérési ceremónia rémképe lebeg, következőleg hanyatt fekszenek a röhögéstől. Kapkodó, kétségbeesett válaszaim alátámasztani látszanak eme kétes feltételezést, így a kacajorkán egyre dagad.
Végre leteszi... Sokkos állapotban dőlök a falnak, Nonóék ugyanezt teszik a nevetéstől. Mármint dőlnek. Elgondolkodom az orvoshíváson, oxigénpalack bekötésén, gégemetszésen. Életmentő száj-szájon át -lélegeztetésen, a fulladásos halál elkerülése végett. A sokk nem múlik.
Hűséges zaklatóm azóta esemesezik, szünetente felhív, nyaggat.
Már véreresek a szemeim az idegzsábától.
Terror alatt állok.
Kezdetnek olyan volt, mintha valami mágikus közbeavatkozás folytán egy zsinórt kötöttek volna közénk, minek következményeképp az ártatlan gyermek nem kerülhetett fél méternél távolabb tőlem. S e kontaktus során okosan, szemüvege mögül kicsillanó, dévaj pillantással kísérve bombázott perverzebbnél perverzebb megjegyzéseivel, hadd ne írjak példát.
Elváltunk. Fellélegeztem.
Pénteken, a közelgő hétvége okából kifolyólagos euforikus állapotban lebegve csörög a telefonom. FMA opening, szívem repes.
Halló.
Dávidka az.
Helló, Fru. Van két mozijegyem holnapra. UGYE jössz?
BAMM. Nan a padlóra zuhan. Az eufóriát mintha elfújták volna. Kínos nevetés, tagadás, helyeslés, sírás, a háttérből viharzó kéltszólamú kacajtól kísérve (ála Noncsi és Gréti). Fantáziájukban, kínos lánykérési ceremónia rémképe lebeg, következőleg hanyatt fekszenek a röhögéstől. Kapkodó, kétségbeesett válaszaim alátámasztani látszanak eme kétes feltételezést, így a kacajorkán egyre dagad.
Végre leteszi... Sokkos állapotban dőlök a falnak, Nonóék ugyanezt teszik a nevetéstől. Mármint dőlnek. Elgondolkodom az orvoshíváson, oxigénpalack bekötésén, gégemetszésen. Életmentő száj-szájon át -lélegeztetésen, a fulladásos halál elkerülése végett. A sokk nem múlik.
Hűséges zaklatóm azóta esemesezik, szünetente felhív, nyaggat.
Már véreresek a szemeim az idegzsábától.
Terror alatt állok.
2010. augusztus 3., kedd
Látomás
Holnapok reszkető tükrébe zárva
sír a most
Valahol
Egy álmos város szélén
a láng feléled.
Ő.
A Vak, ki Lát Mégis
A Remény
Hitetlenek vérző szívvel állnak a sorban
és tűrik az ostort.
De mi
Vele várjuk a Jövőt.
Láncok.
Vak hittel hisszük a jobbat, a fényt,
amit elrabolt tőlünk a bánat.
Az ő szeme ragyogása,
Léptei koppanása,
Lélegzete méze
Az Erő.
Bízunk, mert
a Gondolat teremt. Ő,
aki lelkéből fény születik és esendő
Reménység,
Ki úr a szelek fölött és úr a tűzön,
Látomás a múlt jövőlátó ködei közt.
Nincs neve még.
Meg sem született.
Valahol, egy északi Város mocskában
Tisztaság jön a világra és ős-fény-erő,
mint az írva volt.
Én láttam.
Én hiszek.
sír a most
Valahol
Egy álmos város szélén
a láng feléled.
Ő.
A Vak, ki Lát Mégis
A Remény
Hitetlenek vérző szívvel állnak a sorban
és tűrik az ostort.
De mi
Vele várjuk a Jövőt.
Láncok.
Vak hittel hisszük a jobbat, a fényt,
amit elrabolt tőlünk a bánat.
Az ő szeme ragyogása,
Léptei koppanása,
Lélegzete méze
Az Erő.
Bízunk, mert
a Gondolat teremt. Ő,
aki lelkéből fény születik és esendő
Reménység,
Ki úr a szelek fölött és úr a tűzön,
Látomás a múlt jövőlátó ködei közt.
Nincs neve még.
Meg sem született.
Valahol, egy északi Város mocskában
Tisztaság jön a világra és ős-fény-erő,
mint az írva volt.
Én láttam.
Én hiszek.
2010. július 12., hétfő
A Nagy Munka
Emlékeztek még Analéra és az Ezüstszívre?
Nos...
Azt hiszem, ideje nekiállni és RAJZOLNI!
Eegen. Belefogok és megrajzolom a két spirálfüzetet betöltő "aprócska szösszenetemet" (újraolvastam és vannak dolgok... dolgok, amik... háthogyismondjam... Jáj.)
Már a második lapon tartok (ki is tépem...). Sok-sok változtatással, de végül is ugyanazzal a sztorival - mangában.
Asszem megyek és rajzolok egy kicsit.
Nos...
Azt hiszem, ideje nekiállni és RAJZOLNI!
Eegen. Belefogok és megrajzolom a két spirálfüzetet betöltő "aprócska szösszenetemet" (újraolvastam és vannak dolgok... dolgok, amik... háthogyismondjam... Jáj.)
Már a második lapon tartok (ki is tépem...). Sok-sok változtatással, de végül is ugyanazzal a sztorival - mangában.
Asszem megyek és rajzolok egy kicsit.
2010. június 18., péntek
Dráma a házasságkötő teremben (ami rendszeresen ravatalozóként ugrik be, nem tudom, miért...)
Izzad a kezem, a lábam fáj, a hangom remeg. A fülemben fájdalmasan cicereg a citera, a teremben harminc-egynéhány ember szegezi rám kíváncsi, néhol gunyoros tekintetét.
"Hol jártál az éjjel, cinegemadár?..."
Mintha nem is én lennék. Tenyeres-talpas dunántúli nőcske, mint Nonó mondta alig egy órával azelőtt. Ironikus.
"Üssön meg babám a ménkő..."
Ó, igen, üssön, akkora, mint egy malomkő! Bárcsak hallottad volna, "babám" és a viharban a fejedre pottyant volna egy!
Ha meggyógyul a lábam, jelentkezem egy tehetséggondozó alapnál az önkin. Énekelni fogok. VÉGRE! Járhatok énektanárhoz, megtaníthatnak bánni a hangommal...
Bárcsak, bárcsak sikerülne! Olyan boldog vagyok... És örülök, hogy végül nem mondtam le azt a műsort. Mert így... talán... elindíthatnak egy olyan úton, ami...
Megint elragadott a hév. De NEM tehetek róla! ANNYIRA boldog vagyok!
Csak merjem-e megtenni?...
"Hol jártál az éjjel, cinegemadár?..."
Mintha nem is én lennék. Tenyeres-talpas dunántúli nőcske, mint Nonó mondta alig egy órával azelőtt. Ironikus.
"Üssön meg babám a ménkő..."
Ó, igen, üssön, akkora, mint egy malomkő! Bárcsak hallottad volna, "babám" és a viharban a fejedre pottyant volna egy!
Ha meggyógyul a lábam, jelentkezem egy tehetséggondozó alapnál az önkin. Énekelni fogok. VÉGRE! Járhatok énektanárhoz, megtaníthatnak bánni a hangommal...
Bárcsak, bárcsak sikerülne! Olyan boldog vagyok... És örülök, hogy végül nem mondtam le azt a műsort. Mert így... talán... elindíthatnak egy olyan úton, ami...
Megint elragadott a hév. De NEM tehetek róla! ANNYIRA boldog vagyok!
Csak merjem-e megtenni?...
2010. június 15., kedd
Életem szerelmei (javított változat) - ilyen sorrendben jöhet!
Zero sempai <3
Gilbert... azaz Poroszország!
Akármekkora stréber, imádom. Íme... AUSZTRIA!
2010. június 11., péntek
Béke
Az ablakban ültem.
Csend volt. Édes, égi csend. Valahol egy rigó énekelt, a hangja meg-megbicsaklott a hajnali szélben. Zöld volt a fű, a fák; keleten pedig vérbe és aranyba öltözött az ég.
Hajnal volt. Az a köztes óra az éjszaka és a nappal között, amikor még édes csöndbe borul minden, s a lepkék éppencsak elkezdik lebegő táncukat a harmatos fű felett.
A béke órája volt. Még aludt a város, aludtam én is félig.
Nem tudom honnan és hová tart a világ és hová tartok én.
Egyszer, mikor minden sokkal, sokkal bonyolultabb lesz, mint most, visszasírom ezeket a lopott perceket egy rohanó nap édes, békés kezdetén.
Csend volt. Édes, égi csend. Valahol egy rigó énekelt, a hangja meg-megbicsaklott a hajnali szélben. Zöld volt a fű, a fák; keleten pedig vérbe és aranyba öltözött az ég.
Hajnal volt. Az a köztes óra az éjszaka és a nappal között, amikor még édes csöndbe borul minden, s a lepkék éppencsak elkezdik lebegő táncukat a harmatos fű felett.
A béke órája volt. Még aludt a város, aludtam én is félig.
Nem tudom honnan és hová tart a világ és hová tartok én.
Egyszer, mikor minden sokkal, sokkal bonyolultabb lesz, mint most, visszasírom ezeket a lopott perceket egy rohanó nap édes, békés kezdetén.
2010. június 10., csütörtök
2010. június 6., vasárnap
Amháin
Egyedül...
Tűrni bármit, szavakat,
a szemedbe mondott
Igazságot.
Fájón,
létezni elfelejtve
és várni, hogy majd megvált
valaki más...
Sírból fakadt
forrás, vize keserű,
bánatíze volt és vérszaga.
Az élet
mint elfeledett bálvány
eltiporva hever
a homokban.
Hiába vár, hogy majd
megtalálja valaki...
Csak a a halál szavát hallják
és nem várnak semmit
a Siratók.
Félek. Valahol messze
farkasüvöltés sír a mennyekbe fel...
Sírokkal és kereszttel álmodok...
A vég közel.
Csillogó forrás a fák közt-
én vagyok. Várom,
hogy valaki megmerítkezik bennem,
Mint némán hulló esőcsepp
És nem csak a lusta,
ezüst holdfény
Lesz társam magányos éjszakákon.
Tűrni bármit, szavakat,
a szemedbe mondott
Igazságot.
Fájón,
létezni elfelejtve
és várni, hogy majd megvált
valaki más...
Sírból fakadt
forrás, vize keserű,
bánatíze volt és vérszaga.
Az élet
mint elfeledett bálvány
eltiporva hever
a homokban.
Hiába vár, hogy majd
megtalálja valaki...
Csak a a halál szavát hallják
és nem várnak semmit
a Siratók.
Félek. Valahol messze
farkasüvöltés sír a mennyekbe fel...
Sírokkal és kereszttel álmodok...
A vég közel.
Csillogó forrás a fák közt-
én vagyok. Várom,
hogy valaki megmerítkezik bennem,
Mint némán hulló esőcsepp
És nem csak a lusta,
ezüst holdfény
Lesz társam magányos éjszakákon.
2010. június 2., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)